Jót szeretnénk, megoldást szeretnénk, segíteni szeretnénk. Akkor, amikor napról napra ennyi változást élünk meg, és ilyen felfokozott érzelmek közepette vagyunk, egyáltalán nem könnyű jól kommunikálnunk. Nehezített pályán mozgunk, ezért sokkal nagyobb jelentősége lesz minden üzenetünknek. Megosztunk veletek néhány gondolatot arról, hogyan tudjuk minőségi, odafigyelő kommunikációval segíteni egymást.
1. Minden érzés jogos!
A változás rengeteg felfokozott érzést (pánik, düh, méreg, frusztráció) hoz magával. Ilyenkor számtalan kérdéssel találjuk szembe magunkat, ami elbizonytalaníthat bennünket. A legkülönfélébb hullámvasútra ültet fel minket a változás. Engedjük meg egymásnak azt, hogy ki ki a maga érzelmi útját járja be.
Természetes reakciónk, hogy sokszor a nehéz, negatív érzéseket el szeretnénk rejteni a másik fél elől. Ezt hívja a pszichológia helyettesítésnek. Mást mutatunk kifelé, mint amit bent megélünk. Ez legtöbbször automatikus önvédelemként kapcsolódik be. Azt gondoljuk, ha körbevesszük magunkat egy erős páncéllal, akkor kevésbé vagyunk sérülékenyek. Egy olyan helyzetben, mint a mostani, amikor közös pont az, hogy mindannyian nagy változást élünk meg, és tele vagyunk bizonytalansággal, érdemes kinyitni a páncélunkat. Így esélyt adhatunk arra, hogy a valódi érzelmeink szintjén kapcsolódjunk össze. Ráadásul saját magunknak is segíthetünk azzal, hogy most megengedjük magunknak ezeket az érzéseket, megnevezzük és kimondjuk azt, amit érzünk. Esélyt adhatunk arra is, hogy könnyebb legyen az előrelépés.
Az érzések megnevezése nem is olyan könnyű. Ha segítséget szeretnél kapni, hogy mennyiféle érzés van velünk, nézd meg az érzelmek listáját, és keresd meg azokat, amik most benned is vannak.
2. Ítélkezés helyett kérdezz!
Ne mondjuk egymásnak, hogy ne légy frusztrált, ne légy borúlátó, ne légy tagadó. Ezzel azt üzenjük, hogy nem vagy oké! Inkább kérdésekkel segítsük egymást! Hogy érzed magad? Mit tehetek érted? Mi az, ami most jólesne?
Sokszor akaratlanul is minősítjük a másik érzéseit, reakcióit. Lehet, hogy csak szeretnénk megnyugtatni a másikat, és azért mondjuk, hogy ne izgulj, ne pánikolj, mégis ezek a mondatok épp az ellenkező eredményt hozhatják meg. „A pánikolásoddal nem jutunk előbbre.” Mi lenne, ha befejeznéd a depizést!” „Szedd már össze magad” „Lépj túl ezen!” Ezek a válaszok árkot áshatnak a két fél közé, és könnyen támadásként értelmeződnek. Pedig amit valójában mind a két fél szeretne, az a közös jólét, a közös megoldás. Minél több intenzív érzés vesz minket körbe, annál nehezebb tudatosan is jelen lenni ezekben a kommunikációs kihívásokban. Pedig erre lenne szükség. Hogy ezekben a helyzetekben ne hirtelen érzelemből reagáljunk, hanem lépjünk egyet hátra, és nézzük meg, mi történik, ha kérdéssekkel próbálunk közelebb kerülni a másikhoz. Felszabadító érzés nekünk is, ha megállunk az ítélkezéssel. Felszabadító érzés lesz a másiknak, hogy a nyitott kérdések azt jelzik majd felé, hogy kíváncsiak vagyunk rá, törődünk vele; és fontos, hogy együtt, közösen oldjuk meg a helyzeteket.
3. Adj időt és figyelmet!
Jó, ha a felgyülemlett, intenzív érzelmek meghallgatásra találhatnak. Adjunk a másiknak időt arra, hogy kibeszélje magából ezeket az érzéseket. Nem kell egyetérteni, vagy egyet nem érteni, csak hagyjuk, hogy időnként hadd áramoljon ki belőlünk szabadon minden gondolat. Ez megkönnyebbülést ad, és utána, ha szükség van még rá, kezdődhet a konstruktív párbeszéd.
Van az a helyzet is, amikor nem kell a kérdésekkel, a konstruktív megoldáskereséssel párbeszédet indítani, hanem az egész helyzet azt a rendkívül egyszerű megoldást kívánja meg, hogy csak hallgassuk meg a másikat. Nekem is annyi kusza gondolat kavarog a fejemben a kialakult válsághelyzettel kapcsolatban. Annyi mindent nem látok tisztán. Ahhoz, hogy a vállalkozás ügyeit is tudjam előregörgetni, az elején nem tanácsra volt még szükségem, csak arra, hogy valakinek hangosan kimondhassam minden félelmemet, minden reményemet, az összevissza kaotikus gondolataimat. Amint partnerre találtam, és mindezt kizúdíthattam magamból, rögtön könnyebb lettem. Nézd meg, mi történik, ha megkérsz valakit, hogy hallgasson meg, ne mondjon semmit, csak szabadjára engedsz minden gondolatot és érzést.
4. Ellenőrzött, megbízható információkra építs!
Szerencsére ezt ti is sokszor leírjátok! 🙂 Segítsük egymást azzal, hogy megbízható és hiteles információkat osztunk meg egymással. Ha valakit szeretnél meggyőzni arról, miként álljon bele a változásba, akkor az érveidhez megbízható forrásokat keress. Teszteld magad! 120%-ig megbízol a forrásban és az állítás igazságtartalmában? Ha kételyed van, akkor inkább kezeld fenntartással az információt, és ne add tovább!
Ezen nincs is mit túlragozni. Tudjuk, hogy rengeteg az álhír! Tudjuk, hogy rengeteg az eltorzított történet! Tudjuk, hogy ezek nagy zajt és pánikot keltenek! Szóval egyszerűen csak mérlegeljünk megosztás előtt. Válaszd szét, hogy amit megosztani szeretnél, az tény vagy szubjektív történet. Érdemes a kettőt a saját helyén kezelni, és a megosztáskor ezt is jelezni mások felé. Fontosak a szubjektív igaz történetek és élmények is, ugyanakkor azok esetében is érdemes a forrás forrásának a forrását is ellenőrizni!
5. Kérj szünetet, és adj szünetet!
Ha azt érzed, hogy nem bírod, beteltél már a változás híreivel, akkor kérj szünetet. Ha úgy látod, hogy a másik fél már egy spirálban van, és egyre csak a frusztrációját ontja magából, akkor érdemes ezt is visszajelezni. Kérjünk és adjunk időt arra, hogy most másról beszéljünk.
Amikor szinte minden napi hír és a közösségi média felületek posztjainak nagy százaléka is a vírusról, a változásról, az aktuális helyzetjelentésről szól, akkor könnyen érezhetjük azt, hogy még egy cikk vagy gondolat ebben a témában, és telítődöm. „Elég volt. Másról akarok hallani.” Aztán este a virtuális baráti sörözés, ami végre a könnyed kikapcsolódást ígérte, az is azt hozza magával, hogy megint erről beszélnek a többiek. Mert ők még lehet, hogy abban a fázisban vannak, amikor szükségük van a kibeszélésre. Ilyenkor jelezzük egymásnak, hogy ki hogy van, és keressünk kölcsönösen jó megoldást. Adjuk meg nekik is az időt a kibeszélésre, de a saját szükségleteinket is kommunikáljuk.
Ha kíváncsiak vagytok a cikkünk képes, lapozós verziójára, akkor Instán kövessetek minket! Sokat dolgoztunk rajta, nagyon örülnénk, ha azt is megnéznétek! 🙂
Töltsd le most ingyenes “IMPACTippek – Legyél profi előadó az online térben” útmutatónkat, amiben hasznos tanácsokat adunk, hogy felkészülten vágj bele a webkamerás előadások, webinárok, online meetingek világába is!
Ha elakadtál, és segítségre van szükséged: Az online egyéni kommunikációs konzultációink szerencsére továbbra is elérhetők. Segítünk alkalmazkodni az online tér kommunikációs kihívásaihoz, hogy az online térben is empátiával kapcsolódjunk egymás felé! Várjuk a megkeresésed a [email protected] e-mail címen.
