Amikor megosztom valakivel, hogy négy év alatt három munkahelyem volt, szinte kivétel nélkül mindig a “na, te sem tudod mit akarsz az élettől”, vagy az eggyel drámaibb “és itt egy újabb y-generációs munkakerülő” tekintettel találom szemben magam. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a munkahelyváltás szükségszerűen rossz dolog.
Nem csoda, hiszen majdnem minden munkahelyváltással foglalkozó cikk és tanulmány valamilyen negatív faktorral köti össze az eseményt: kiégés, nem megfelelő vezetés, belső motiváció hiánya, konfliktuskezelési problémák a csapatban és még sorolhatnám.
Ha azonban csak ezekre nézünk és ez alapján kategorizáljuk a váltásokat, felszínes képet kapunk. Van a munkahelyváltásoknak egy másik csoportja, amiről ugyan kevesebbet írnak, de ugyanolyan fontossággal bírnak. Ezek pedig a természetes pályafejlődésre vezethetők vissza.
Nem mindegy, hol vagy a szivárványon!
6 éves koromban meg voltam győződve arról, hogy régész leszek és valahol Afrikában térdelve és a port söprögetve töltöm majd a napjaimat régi tárgyak után kutatva. 16 évesen eldöntöttem, hogy pszichológus leszek, 21 évesen pedig tudtam, hogy a szervezetpszichológia kell nekem. Végül ebben a szakmában kezdtem aztán dolgozni egy évvel később.
Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki gyermekként egészen mással akart foglalkozni, mint amit most felnőttként csinál. Ez egy teljesen természetes folyamat, amire számtalan faktor van hatással, a szüleink szocio-gazdasági státuszától, a személyiségünkön át azokig a fejlődési lehetőségekig, amikkel találkozunk.
Jellemzően 14-18 éves korunk között kristályosodik ki számunkra, hogy mi az a terület, ami felé szívesen fordulunk, hiszen nagyjából eddigre integrálódnak az identitásunkban a korábbi tapasztalataink, melyek irányt mutatnak ebben a kérdésben. 18-21 éves korunk között leszűkítjük a lehetőségeket, így jutottam én is a pszichológia halmazából a szervezetpszichológia küszöbére. Ezután elkezdődik a szakmai preferenciáink megvalósítása, mely egészen 45 éves korunkig tart. A preferencia szó itt kimagasló jelentőségű: nem kőbe vésett érvekről, vagy elvekről beszélünk, hanem preferenciák halmazáról, mely egy dinamikus, folyton mozgásban lévő dolog, akár évről évre is változhat.
Krónikus munkahelyváltók mindenhol?
Miközben belépünk a munka világába és elkezdjük megvalósítani a céljainkat, nem szűnünk meg sem tanulni, sem tapasztalni. Ahogy életünk elején, továbbra is hat ránk a környezetünk, a körülöttünk lévő emberek, a lehetőségek, a munkaerőpiaci helyzet. Természetes tehát az a folyamat, hogy ahogy változunk, változnak a kezdeti preferenciáink is. 45 éves kor után lépünk a fenntartási szakaszba ahol már a próbálgatások helyett, illetve ezek alapján jó eséllyel találjuk meg az a hivatást (és munkahelyet) melyben megmaradunk.
Ezért téves és egyoldalú az a feltételezés, hogy “az Y generáció tagjai nem tudnak megmaradni egy munkahelyen”, miközben “bezzeg az X-esek tudják, hogy becsüljék meg egy munkahely értékét”. A különbség a két generáció között ott van, hogy máshol tartanak a pályafejlődési szivárványon: míg az egyik csoport felfedezi és próbálgatja, hogy mi az, amiben megállapodik majd, addig a másik csoport már megtalálta és aktívan megvalósítja azt.
Három tényező is van, mely spontán munkahelyváltást eredményezhet, negatív tapasztalatok hiányában is. Ezekkel nem árt tisztában lennünk egyénként, de szervezetként sem, hiszen ha szervezeti szinten számolunk ezekkel a faktorokkal, megismerjük és megértjük a munkavállalóink pályafejlődését, és olyan programokat tudunk kialakítani, amelyek támogatnak, de meg is tartanak embereket.
Menni akarok…de miért?
1. Életkor
Azon túl, hogy az életkor meghatároz pályafejlődési szakaszokat,ezekre a szakaszokra különböző mértékben jellemző a munkahely váltása. A legintezívebb időszak ebből a szempontból egyértelműen 21-30 éves kor között időintervallum. Ekkor még frissek az egyetemi tapasztalatok és az ott tanultak is, így sokan a tanulmányaiknak megfelelő munkahelyet választanak.
Ebben egyébként befolyásoló tényező lehet a gyakorlati hely is: ha valóban a szakmai preferenciáinknak megfelelő helyre kerültünk, akkor gyakori, hogy maradunk is. Ha valamilyen okból ez a két dolog nem egyezik, már ekkor bekövetkezhet egy munkahelyváltás. Később pedig, ahogy egyre inkább megértjük és átlátjuk a munkaerőpiacot, a lehetőségek egy szélesebb skálája tárul elénk, ez pedig bátrabb, gyorsabb, sűrűbb munkahelypróbálgatásra ösztönözhet az aktuális életszerepnek és személyiségnek megfelelően.
Ezért nem kell aggódnod neked sem és a környezetedek sem, ha 25 évesen még nem tudod 100%-ban hogy matematikus, ápoló vagy vállalkozói pályán képzeled el a hátralévő életed. Erről elég 45 éves korodban konkrét elképzelésekkel rendelkezned
2. Életszerep
Életünk során számtalan különböző szerepben működünk: kisgyermek, diák, munkavállaló, családanya, polgár, ahány modell és élethelyzet annyi szerep. Ráadásul ezek között a szerepek között nincsenek éles határok, van, amikor több egymás mellett vagy egymást kiegészítve működik.
Munkahelyváltást eredményezhet egy-egy szerep hirtelen megváltozása, előtérbe kerülése. A legszemléletesebb példa erre mind a nőknél, mind a férfiaknál a családalapítás. Míg a nő az anyaszerepre készül fel, és ezzel együtt akár új, rugalmasabb, otthonról is végezhető munkára vált, addig a férfiak kedvezőbb anyagi kondíciókkal kecsegtető, családbarátabb munkahelyek után néznek.
3. Személyiség
Azt is mondhatnánk, hogy ha az életkor és az életszerep két báb, akkor a személyiség az a kéz, ami a háttérből mozgatja őket. Ez nem véletlenül van így: a személyiségünk egy része (a temperamentumunk) már a kezdetektől adott és szinte alig változik. Míg más részek folyamatos “mozgásban” vannak és ezeket erősen befolyásolják az aktuális tapasztalataink.
Tegyük fel, hogy fontosnak tartod hogy a munkahelyeden erős és jól működő feedback-kultúra legyen. Bekerülsz a pozícióba, majd azt veszed észre, hogy a két heti visszajelző kör tulajdonképpen arról szól, hogy a csapatvezető kiadhassa frusztrációját a csapattal kapcsolatban. Az egyenes visszajelzésre való igény egy olyan mélyen benned gyökerező érték, melynek a hiánya hihetetlen erős motiváló erő tud lenni arra, hogy válts.
Ha azt látod, érzed, tapasztalod, hogy változtál és már nem egyezik a munkahelyi értékrend a saját, belső értékeiddel, ne húzd vissza magad: keress megfelelő munkahelyet! Ha pedig valaki rád is ferde szemmel néz, hogy miért váltasz már megint, mondd neki, hogy szereted, ha a munkahelyed is együtt fejlődik veled!
