Interjú Egerszegi Anna voice coach, beszédtanárral
Ugyanaz a tempó. Ugyanaz a hangszín. Ugyanaz a hangerő. Nincs szünet, csak monoton zakatolás. Pedig érdekes lenne, amit mond. Próbálok kitartóan koncentrálni. Aztán mivel egyes szavakat a motyogás és hadarás furcsa keveredésében nem is értek, így 5 perc után feladom és az elkövetkezendő 25 percre a gondolataimba süppedek. Kár érte. – gondolom magamban.
Anna a prezentációs tréningjeinken segíti a résztvevőket abban, hogy a hangjukkal is magabiztosan támogassák az üzenetüket és a közönség érdeklődve hallgathassa a beszédüket. Most megkértük, hogy egy-két tippel titeket is segítsen, hogyan készítsétek fel a hangotokat egy fontos prezentációra.
Sokan még a coach megnevezéstől is zavarba jönnek és ködös tekintetek néznek ránk, ha azt mondjuk prezentációs coachok vagyunk. Te mit tapasztalsz ennek kapcsán? Mit szoktál válaszolni arra a kérdésre, hogy mit csinál egy voice coach?
A megnevezéseken mindig mosolygok, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen beszédtanár és logopédus a „titulusom”, a filmekben dialogue coach, céges tréningeken pedig voice coach. Azt gondolom, nem az elnevezés számít, hanem a tevékenység és a cél: abban segíteni, hogy bárki megtalálhassa a saját hangját, hogy aztán magabiztosan, hitelesen tudjon beszélni bármilyen helyzetben.
Ez minden esetben egy hosszabb folyamatot jelent, hiszen felnőttekkel foglalkozom és több tíz év berögződéseit nem lehet egy-két alkalom során felülírni. Ehhez kitartás és idő kell, de megéri! A beszédfejlesztés hatalmas személyiségfejlesztő erővel bír, minél jobban beszél valaki, annál magabiztosabb az élet minden területén.
Mi történik velünk egy voice coaching folyamatban?
Az első lépés mindig az aktuális beszédállapot felmérése. Mik az illető erősségei és milyen fejlesztendő területek vannak. Ezután kezdődik az igazi munka: hétről hétre találkozunk és a légzéstechnikától kezdve a hangképzésen, artikuláción át a helyes hangsúlyozásig szépen felépítjük a beszédtechnikai alapokat. Eleinte én vagyok a külső fül, aki meghallja és javítja a hibákat. Később már az illető maga is egyre jobban hallja, ha valami probléma van a beszédében és mivel a megfelelő eszközkészlet addigra már a kezében van, így javítani is tudja magát.
Persze nem kell mindenkivel az alapoktól kezdeni. Az egész folyamat teljesen személyreszabott, ahogy nincs két egyforma arcberendezés, úgy nincs két egyforma beszéd sem. Pont ettől izgalmas az egész.
Mi az, amit a hangunk elárul rólunk egy beszéd vagy előadás közben?
Az izgalom azonnal hallatszik a hangon. Ilyenkor elkezd gyorsabban verni a szív, felgyorsul a légzés, kapkodóvá, felületessé válik a légzés. Ez azt eredményezi, hogy a hang elkezd remegni, magasabb lesz, felcsúszik. Stresszhelyzetben sokan elkezdenek „hadarni”, elharapják a véghangzókat, összemossák a szavakat. Az izomfeszülés is azonnal hallatszik a hangon: ha az izgalom miatt megfeszül a nyak vagy a váll, az izomfeszültség átterjed a hangszalagokra is, rögtön élesebb, kellemetlenebb lesz a hang.
A beszédtechnikának az a feladata, hogy egy magabiztos alapot adjon a beszédhez. Jöjjön bármilyen stresszhelyzet, magabiztos, telt, zöngés mellhangon, tisztán artikulálva, követhető tempóban tudjunk beszélni.
Sokszor tapasztaljuk azt, hogy egy-egy előadónk érdekes és izgalmas témával jön, mégis az, ahogy beszél, nehézzé teszi az odafigyelést. Mik azok a tipikus hibák, amivel találkozol?
A már említett gyors beszédtempó abszolút tipikus hiba napjainkban. Ezzel kapcsolatban kevesen tudják, hogy a túl lassú és a túl gyors beszédtempó is monotonná teheti a beszédet, emiatt a hallgatók könnyebben elkalandoznak. Ezért érdemes megtanulni játszani a tempóváltással: a fontosabb dolgokat lassabban, a kevésbé fontosakat gyorsabban mondani, ezzel folyamatosan fenntartva a figyelmet.
Ha valaki zártan beszél, azaz nem nyitja a száját, motyog, az szintén egyrészt monotonná teszi a beszédet, másrészt nagyban nehezíti a megértést. Lehet az a lehető legizgalmasabb téma, ha az előadó motyog, nem lehet érteni, amit mond, nagy eséllyel elveszíti a hallgatósága figyelmét.
Ehhez kapcsolódik az a jelenség is, amikor valakinek fátyolos, rekedt, színtelen a hangja. Miközben hallgatjuk, olyan érzésünk van, mintha magának beszélne, semmiképpen sem kifelé, a közönségének. Mindig érdemes arra gondolni, miközben beszélünk, hogy a hangunknak célja van. Gyakorlás közben kiszúrhatunk egy pontot a falon, előadás közben pásztázhatjuk a közönséget, a lényeg az, hogy a hangunk mindig jusson el valakihez, valahova.
Milyen az a hang, amire szeretünk odafigyelni?
Általában a mélyebb, teltebb, jó rezonanciájú beszélőket hallgatjuk szívesen. Tudományos kutatások is foglalkoznak már a témával, a pontos artikuláció, a kellemes hang, a széles beszéddallam, az ereszkedő dallammenet (azaz amikor a mondat végén a beszélő leteszi a pontot és nem „énekel”, nem kapja fel folyton a hangját), az érthető tagolás és követhető beszédtempó mind erősítik azt a pozitív benyomást, amit a beszédünk, hangunk által érhetünk el.
Mit tehetünk azért, hogy ezt a gyakorlatban is megvalósítsuk?
Különféle beszédgyakorlatokkal mindegyik terület fejleszthető. A rendszeres gyakorlással pedig hihetetlenül látványos (vagy inkább hallható) a változás.
A kellemes, telt és zöngés hanghoz bármilyen furcsán is hangzik, a legfontosabb a helyes légzéstechnika és a „beépített erősítőink”, az úgynevezett rezonátorüregek (mellkas, szájüreg, orrüreg stb.) kihasználása.
Gyerekkorban sokszor halljuk, hogy “Nyisd ki már a szád!”, amikor épp zártabban beszéltünk. Aztán erre elkezdtünk furcsán, óriásira nyitott szájjal beszélni. Van erre valami jobb tipped, hogyan artikuláljunk jól?
A túlzó artikulációval sokat ronthatunk a beszédünkön. Ilyenkor ugyanis megfeszülnek az arc és a nyak izmai, ez a feszülés pedig átterjed a gégére és a hangszalagokra. Ettől kellemetlenné, préselőssé válhat a hang, arról nem is beszélve, milyen természetellenesen néz ki a megfeszülő arcunk.
Az artikulációnak három trükkje van: a nyitás, az edzés és a pontosság. Nyitás alatt arra gondolok, hogy kerüljük a zárt beszédet, szükség van a szánkban térre, hogy legyen helye a hangnak megszólalni. Az edzésre a nyelvnek van szüksége, hiszen, ha lusta, renyhe a nyelv izomzata, hogyan várhatnánk el, hogy bírja a lendületes és pontos beszédet. A pontosság pedig arra vonatkozik, hogy a hosszú hangzókat ejtsük hosszan, a rövideket pedig röviden. Így helyreáll a beszéd ritmusa és orvosolható a hadarás, meggyőzőbbé, nyugodtabbá válik a beszéd.
Ha már hadarást említetted, sokan vannak, akiknek tucatjával jönnek a gondolatok és egymásra torlódva összeakadnak a szavak, összefolynak a mondatok. Mit tehet az, aki egy versenyautó sebességével beszél?
Az előbb említett pontosság a kulcs. A hadaróknak a hosszú hangzók olyanok, mint a falmászóknak a falon lévő kapaszkodó kövek: fogódzót jelentenek. Én azt vallom, hogy egy gyorsbeszélőt, akinek a habitusa is lendületes, pörgős, nem érdemes lassú beszédre kényszeríteni. Meg kell tanulnia olyan pontosan artikulálni (nyitás, edzés, pontosság), hogy a beszéde utolérje a gondolatai gyorsaságát.
Van olyan egyszerű praktikáid, amit bevethetünk előadás előtt?
Szerintem mindenképpen fontos „bebeszélni” előadás előtt, ez pont olyan, mint egy maraton előtt a bemelegítés. Erre kiváló gyakorlat, ha egy parafadugóval a két fogsorunk között elmondjuk az előadás elejét – ez segít a zárt beszéd nyitásában. Érdemes pár légzőgyakorlatot is csinálni, remekül oldja a feszültséget. Egy hosszú (10-15 mp-es) R hang pörgetés pedig kellőképpen beizzítja a nyelv izomzatát is. Utána célszerű egy-két nyelvcsettintéssel lazítani. Mivel különbözőek vagyunk, mindenkinek érdemes kialakítani a saját bebeszélő-repertoárját. Fontos, hogy ne tartsuk cikinek a bebeszélést. Nagy előnyt jelent, ugyanis, ha az előadás első öt perce nem azzal telik, hogy keresgéljük a hangunkat.
Ha te is szeretnél tudatosabban beszélni, megtalálni azt a stílust mely azonos veled, jelentkezz be Annához személyes tanácsadásra!
Vagy gyere el az Impact lab átfogó prezentációs képzésre, ahol szintén találkozhatsz Annával.
